Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hercegkisasszony, akit Hannának hívtak. Sajnos Hanna folyton szomorú volt, de olyan szép volt mint egy tündér. Mézszőke haja és égkék szeme volt. Gondolom senki se csodálkozik, hogy a könnyei gyöngyé változtak. Annyira sokat sírt Hanna hogy már nem tudták hova tenni a könnyeit. Egy nap ez a királynak is feltűnt, s elment lányához.
- Lányom, miért vagy ennyire szomorú?
- Ne tudd meg édesapám!
- De én tudni szeretném!
- Emlékszel a kismacskámra?
- Arra a csapzott korcsra?
- Igen, lehet hogy neked csapzott volt, de nekem a szőre olyan volt mint a selyem, dorombolása dal volt számomra, hatalmas szemei az öröm forrása volt. Addig legalább nem voltam magányos.- A király látta Hannán, hogy igazat mond, s kihirdette az országban, hogy aki megtalálja azt a macskát, azé a fele királysága. Ezerszámra jöttek a sok macskával. Volt ott fekete, cirmos, fehér, foltos, mindenféle, de egyik se a királylányé volt.
Egy nap, egy parasztlegény a palota környékére tévedt.Máténak hívták. Szóval Máté odament az egyik gőgös grófhoz s megkérdezte:
- Miért áll itt ez a sok ember?
- Nem hallottál még arról hogyha megtalálod a királylány macskáját, akkor tied a fele királyság? Sültbolnond.- mikor ezt a legény meghallotta, rögtön útra kelt megkeresni a királylány macskáját. Hét nap, hét éjjel vándorolt, faluról falura, országról országra. A hetedik napon egy vén öregasszonyal találkozott.
- Jó napot kend!- köszönt nagyot Máté
- Szebb napod édes fiam! Miben segíthetek?- mondta mosolyogva a néni.
- Hét napja nem ettem, nem ittam, nem aludtam, tudna e szállást adni?- kérte a fiú
- Hát persze drágám hát persze.- mondta s intett, hogy kövesse.Ballagtak az úton egy bő negyed órát, míg egy kis kunyhóhoz értek. Máté evett a legfinomabb kenyérből, ivott a legfinomabb borból, és végül befeküdt a legpuhább dunyhák közé, a legkényelmesebb ágyba. Reggel felkelt, s az asztalhoz ült.
- Néni, van magának macskája?- kérdezte mosolygósan Máté.
- Vagy több száz! Gyere édesem!- mondta az asszony, és elvezette egy kis terembe, ahol csak úgy hemzsegtek a macskák. Az összes cica nyávogott nyafogott, csak egy vörös színű kifejezetten apró állat ült a sarokban. Máté odasétált hozzá, s megsimogatta. Azonnal dorombolni kezdett, és a fiúhoz dörgölőzött. Felvette és odavitte az anyókához.
- Ezt szeretném elvinni.
- Nem csak őt nem viheted el!- hördült fel ördögi hangon, és egy boszorkány kelt ki a kedves anyó testéből, s rögtön átkokat szórt Mátéra. A fiú előrántotta a bunkós pásztorbotját, s kupán akarta vágni a banyát, de az háritotta. Sokáig vívtak de nagyon úgy tűnt a vasorrú áll nyerésre. Máté ezt mondta magában: Csak egy kis csoda kell ahhoz, hogy nyerjek. Valaki segítsen. S mint derült égből villámcsapás, mintha a macskák megértették volna, ráugrottak a banyára, ezután Máté megsemmisítő csapást mért a gonoszra, a sok macska mind emberré változott, kivéve egyet, a kis vöröset, aki szomorúan nyávogott.
- Ne búsúlj kispajtás, hazaviszlek a gazdihoz.
A palotába belépve mikor Hanna meglátta a kiscicáját azonnal a fiú nyakába borult, s örömkönnyei kiszöktek. De ezek nem gyöngyök voltak, ezek gyémánttá változtak.
A király betartotta ígéretét, Mátéé lett a fele királyság, sőt egymásba szerettek a királylánnyal, s összeházasodtak, Hanna márcsak örömében sírt, s boldogan éltek míg meg nem haltak!
2013. április 22., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)